Mindennapok
Petike csinált az iskolában anyák napi ajándékot:
Otthon pedig lufikat készített a gyorskötözőkből. Szerencsére csak párat húzott ténylegesen össze, a többit ügyesen csak addig tolta, hogy széjjel lehessen húzni és újrahasználni.
És persze a szokásos “no comment” ömlesztett képsor:
Mindennapok
Robi beszunyt:
Peti édesen legózik:
Robi játszik, majszol:
Robi nagyon kucor:
Peti megtalálta az arcfestéket:
Robi nagyon boldog:
Peti X-el megjelöli a furat helyét, majd nekiáll lyukat csinálni (az asztalon a készülőfélben levő konyhai polc):
Robi hozzámbújik:
Robi etetés – kicsavarodva jobban megy(??!):
Az elkészült konyhai polc, itt még üresen:
Peti csibész: lehúzta a zoknit az egyik lábáról, és áthúzta a másikra, így kettő van az egyik lábán:
Robika játszik:
Peti is csatlakozik:
Evés előtt – vizsgálja az előkét:
Robi hatalmas nyígása alatt Peti panaszkodott, hogy fáj tőle a füle, ezért behoztam neki a fülvédőt:
Robi imádja a törlőkendőt majszolni:
Húsvéti tojáskeresés:
És a matricák felragasztgatása a kisautókra:
A fülvédőt persze fel lehet venni viccből is:
Fiúk pihiznek némi rajzfilm közben:
Robika édeskedik:
Peti is etetni akarja Robit:
A híres “magyaros” ketchup-os palacsinta:
A ketchup-os prototípus nem vált be, ezért maradtunk a hagyományos palacsintatortánál:
Megint ülnek a fiúk:
Robi először ül a Tonga-ban:
Peti teljesen egyedül eszi a tejszínhabot, még a csokireszeléket is maga szórja:
Palacsinta-torta
Petike mostanság rákapott a kockásfülű nyúlra. Annak egyik meséje a palacsintatortás, úgyhogy egyik este, mese után felajánlottuk a mütyürnek, hogy hétvégén csinálhatunk mi is. Boldogan pattogott, úgyhogy így is lett:
A palacsintatészta tesztelésében fontos szerepet vállalt (magyarán bezabálta a felét, úgy kellett leállítani a kisördögöt), és a rétegezést is ő csinálta (gondosan ügyelve, hogy minden réteg lekvárból jusson a szájába is 1-2 kiskanálnyi). Csoda, hogy a végén még tudott enni a tortából is. Mindenesetre jól megjegyezte a mesét, mert közölte is: “hmmm, házi torta!” 
Gyurma
Néha kapunk kis infót, hogy miket is csinál Peti a suliban. Néha ő mesél (főleg csibészségeket, pl. udvarról bemenetel közben sorban állnak, ő meg leült ), néha reggel mesél, amikor ledobom. Ilyenkor mesélte el, hogy simán ollóval és árral barkácsolnak napközben. Nagy buci szemeket meresztettem persze, de jól bánik vele a pici, nem böködik egymást , megvan minden ujja, szóval okésnak tűnik. Jól is esik, hogy nem akarják mindentől megvédeni a gyerkőcöket, hanem idejében megtanítják őket magukra vigyázni.
Esténként gyakran találtunk a körme alatt kék piszkot. Rákérdeztünk, erre elárulta, hogy agyagoztak. Mondtam, hogy biztos gyurma, de ő ragaszkodott, hogy “klei”, vagyis agyag. Aztán egyik reggel megvilágosodtam: megmutatta a barkács-polcot, és ott voltak a gyurmák. Igazi, régimódi olajos gyurma volt (jó kemény), Petike meg a pihepuha play-doh-hoz van szokva, ezért is ragaszkodott az agyag elnevezéshez. Meg juf Eva is agyagnak nevezte. Hogy mit csináltak agyagból, azt nem tudtuk sokáig, de Petike nagyon boldog volt, és szemmel láthatóan imádta: mindig csillogó szemmel, boldogan pattogott és ugrált, amikor róla mesélt.
Aztán megérkezett az iskola havi újságja, és kiderült:
Ez Petike munkája. Az iskolaújságban. Büszke szülők.
